Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.
Titokzatos párát álmodott maga köré
A mélyen szunnyadó hajnali hegy
Az eső-lakkozta falevelek alatt
Hűvös magányt ölel rám a csend
Az út mellett menetelő fák közt
Tekintetem távolabbra téved
A láthatáron ásító lusta világ
Lassan úgy dönt, mégis csak felébred
Képzeletem ennél is messzebb,
Talán sejted, merre is kószál:
Egy nevenincs elvarázsolt tájon
A két mély-tüzű tónál...
A hegy-álmodta párával együtt
a hajnali sóhaj is feléd száll
Te messzi idegenből melegen
Arcomba néző napraforgószál.
Cendes éjszakában elkerül az álom
Minden érzésemmel te utánad vágyom!
Suttog a némaság ábrándos meséket
Azt sugja halkan:SZERETLEK!
Aki után szíved vágyik azt szeresd mindhalálig
Elne hagyd hütlenül mert boldog
Csak vele lehetsz egyedül!
Az ember a világ mindenségét beragyogó csillag ha szeret
S szürkén félelmetes égbolt ha nem szeret!
Ha egyedül érzed magad
Olvesd el e verset
És tudod hogy létezik valahol
Egy szív és benne a Te helyed!
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni
Mással látni meg Őt s utána fordulni
Kacagni vidáman,hazug lemondással
Haza menni sírva,könnyes zokogás!
Boldog aki szerethet
Boldog akit szeretnek
Boldog aki tud szeretni
Legboldogabb csak az lehet
Aki nem tanult meg szeretni!
Nem ígérek kincset-csillagot
Csak hű szívet adhatok
Érzem másé nem lehetsz
S énis csak a Tiéd
Ha igáz szeretsz!
Este az ablakból a csillagokra nézek
Messze vagy Tölem mégis elérlek
Két szeretö szív közt távolság elenyész
Kinyújtom a kezem a kezeddel elérsz!
A szerelem elveszi eszemet
S tudom ez nem más mint múló képzelet
Fáradt szívemben bomlik a rend
S a magány záloga a síri csend!
Fürdik a holdvilág a hold tengerében
Mélázok énis a szobám közepében
Sűrű a füvön az éj harmatozása
De sűrűbb két szemem könnyének hullása!
Hiányzól!!
Sok jónak és igaznak legyen a szíved nyitva
Ez a boldogság legelsö titka
Négy szót jegyezz meg csúpán:
EGYET SZERESS AZT IGAZÁN!
Sötét éjszaka van de a hold ragyog
Álmaimban mindig veled vagyok
Elakarom mondanimit érzek irántad
De remegve fogom kezed s csak
annyit mondok:IMÁDLAK
Éjjel mikor kigyulnak a fényes csillagok
Úgy fáj hogy ott vagy,én meg itt vagyok
Szememből zokogva sír a vágy
S veled álmodom át az éjszakát.
Szívemböl szerettem mindig a szívedet
Lelkembe zártam már régen a lelkedet
Remélem megérted azt amit érzek
Mindaddig szeretlek amíg csak élek
Valaki titokban rólad álmodik
Valaki rólad szövi legszebb álmait
Valaki szemében miattad könny ragyog
S hidd el ez a valaki én vagyok
Vannak boldog könnyek és fájó mosolyok
Mindig lesznek szerelmek amíg a föld forog
Az élet szép de élni tudni kell
Az élet harc és benne gyözni kell!
Eddig sötét volt Te a napfényt hoztad
Eddig halott voltam Te az életet adtad
Fagyból forróság lett,szívem érted lángol
Örökké szeretlek legyél bárhol!
Messze vagy de mégis közel
Érzem két karod még mostis ölel
Nem nézhetem arcod,nem hallhatom hangod
De segítenek az emlékek ahogy a fülembe súgod:
SZERETLEK!!!!!!!!!
A múlt emléke úgy kísért mint árnyék
Mely nyugodni nem tér!!!!
Folyton csak rád gondolok s érzem
A lelkiismeret nem nyugszik bennem.
Bármit megtennék hogy megbocsáss:Szeretlek
Szemed tengerébe beleszédülök
Veled szeretkezve a mennybe készülök
Kezed érintését semmiért sem adnám
Te érted dobog a szívem
Másnak sosem adnám!

Mondd el hogy mit kívánsz,
Rajtad nem segíthet senki más,
Én érzem téged fűt a vágy,
Értsd meg szükségem van ma rád,
Ma éjjel csak te meg én,
Mikor az ajkad a számhoz ér,
Csak hunyd be a szemed hogy jobban lásd :MINDEN MÁS!!!!!!!!!!!
Tudom hogy nem jössz mégis jó várni,
Hazudni kell a szívnek hogy ne tudjon fájni, Nem mondom hogy szeress azt sem hogy gondolj rám, Ha a szived nem mondja én hiába is mondanám!!!!
Szeretek egy fiút de hiába várom tudom ő nem szeret de én mégis imádom!!!!